Az ejωt három betűjéből mindegyik nélkülözhetetlen — de a t teszi élővé az egészet
Az ejω (t nélkül) egyetlen pont az egységkörön — egy befagyott pillanat. Az ejωt (t-vel) egy forgó vektor — egy film, egy történet, egy jel.
j nélkül az eωt csak valós exponenciális: növekedés vagy csökkenés. Nincs rezgés, nincs hullám, nincs hang, nincs frekvencia. A j nyitja meg a második dimenziót.
ω nélkül ejt = 1 rad/s — egyetlen fix sebesség. ω-val bármilyen frekvenciát le tudsz írni: 50 Hz hálózat, 440 Hz A-hang, 150 kHz delfin-kattintás.
A t mondja meg: hol tart a forgás ÉPPEN MOST. θ(t) = ωt — a szög folyamatosan nő. Az idő az, ami a frekvencia fogalmát történéssé, jelfeldolgozássá, zenévé teszi.
Kapcsold ki-be a három komponenst és nézd meg, mi történik! Mindhárom kell a teljes jelleíráshoz.
A t teszi lehetővé a deriválást. És az ejωt csodája: a deriválás nem változtatja meg az alakot — csak jω-val szorozza! Ezért lesznek a differenciálegyenletekből algebrai egyenletek.
Gondolatkísérlet: mi történne, ha a t-t kivennénk a jelfeldolgozásból?